a tibeti buddhisták többségi gelugpa (sárgasapkások) rendjének a feje, 1959-ig Tibet mindenkori vallási és világi uralkodója.

Az első dalai láma Gedun Drubpa (1391-1475) volt, a közép-tibeti Tasilhumpo-kolostor alapítója és apátja. A XVI. században alakult ki a lámák újramegtestesülésébe vetett hit, miszerint utódaikban ők születnek újra, és mindannyian a könyörületes bódhiszattva (jövendő buddha), Avalókitésvara testi megnyilvánulásai.

A gelugpa rend második feje, Gedun Gjaco (1475-1542) a Lhásza melletti Bras-spugs (Drepung)-kolostor főapátja lett, mely ettől kezdve a dalai lámák székhelyeként ismert.

Utóda, Szónam Gjaco (1543-88) fölkereste Altán mongol kánt, akitől a tiszteletbeli ta-le (európai nyelveken: dalai) címet kapta. Ez egyenértékű a tibeti gyacóval, és óceánt jelent, valószínűleg a bölcsesség szélességére és mélységére utalva. A címet utólag kiterjesztették az apát két elődjére is, ugyanakkor maguk a tibetiek a dalai lámát Gyalva Rinpocsének (nagy lámának) nevezik.

A negyedik dalai láma, Jontan Gjaco (1589-1617) Altán kán dédunokája volt, az egyetlen nem tibeti dalai láma.

Utódját, Ngavang Gjacót (1617-82) általában a Nagy Ötödiknek hívják. A hosut mongolok katonai támogatásával ő szerezte meg a gelugpa irányzat uralmát a többi rivális rend fölött, és megszilárdította világi hatalmát Tibetben. Az ő idejében épült a Potala, a dalai lámák fenséges téli palotája Lhászában.

A hatodik dalai láma, Cangjang Gjaco (1683-1706) kicsapongó ember volt, és szerelmes verseket írt. Ez nem felelt meg magas hivatalának, amitől a mongolok meg is fosztották. Katonai kísérettel Kínába akarták hurcolni, de útközben meghalt.
Tudást őrző tiszta tenger - Tibeti dalok
Sári László: "Tested ízes húsú barack"

A hetedik dalai láma, Kelszang Gjaco (1708-57) idejében polgárháború dúlt, és a kínai Mandzsu-dinasztia uralmát kiterjesztették Tibetre is. Utóda, Dzsempal Gjaco (1758-1804) alatt gurkha csapatok törtek be Nepálból Tibetbe, de kínai segítséggel legyőzték őket.

A következő négy dalai láma mind fiatalon halt meg, így az országot régensek kormányozták. Lungtög Gyacónak (1806-15), Culkrim Gyacónak (1816-37), Ketrub Gyacónak (1838-56) és Trinle Gyacónak (1856-76) hívták ezt a négy dalai lámát.

A tizenharmadik dalai láma, Thubten Gjaco (1875-1933) nagy személyes tekintéllyel uralkodott. A Mandzsu-dinasztiát megdöntő 1912-es kínai forradalom alkalmat adott a tibetieknek, hogy elűzzék a megosztott kínai katonaságot, és így a dalai láma független állam fejeként uralkodhatott.

A tizennegyedik dalai láma, Tenzin Gjaco 1935-ben, a kínai Csinghaj tartományban született tibeti szülőktől. 1940-ben került a trónjára, de 1959-ben 100 000 hívével Indiába kellett menekülnie, mert a tibeti nép felkelését leverte a kínai hadsereg, amely 1950-ben szállta meg az országot. A dalai láma emigráns kormányt hozott létre az indiai Dharamszalában, a Himalája hegyei között. 1989-ben tüntették ki Nobel-békedíjjal, ezzel elismerték erőszakmentes küzdelmét a kínaiak tibeti uralma ellen. Több könyvet írt a tibeti buddhizmusról, valamint egy önéletrajzot.